4. rész

2014. április 17.

Reggel kilencre értem be a munkahelyemre.

Készültem az egyik ügyfél házához kimenni, amikor Alex üzenete fogadott.

     "Ma ráérsz? Matt házában lesz egy kis összejövetel. Ott lesz Miles is"

Milesról hallottam már, de soha sem találkoztam vele. Annyit tudok, hogy Alexnek és Milesnak volt egy közös bandája, vagy mi. 

     "Persze! Hánykor?"

Közben felültem egy buszra. Nincs kocsim, de néha nagyon jól jönne! Kezdek rosszul lenni a buszoktól.

  -Jó napot, Mrs. Maslow, Arielle Vandenberg vagyok.. - szólalok bele a kamerával ellátott kaputelefonba.

  -Jó napot! Nyitom! - hallok egy kedves hangot.

A kapu zümmögni kezd, én pedig belököm azt.

Míg a ház felé tartok, megpillantom, hogy Alex írt-e vissza.

     "Hát.. valamikor 4 körül, mikor végzel?"

     "Mmm, legjobb esetben 5-kor.."

A telefont vissza teszem a táskámba és belépek a nagy barna ajtón.

  -Örvendek, hogy ma eltudott jönni. A kollégája mondta a telefonba, hogy nem biztos még ma sor kerül a találkozásra - közeledik felém Mrs. Maslow.

  -Végül nem volt más dolgom, így jöttem is - mosolyogva kezet rázunk.

  -Szóval... mutatom is, hogy melyik szobát kellene berendezni - azzal megfordul és elindul az emeletre.

Bazira nagy a ház, ritkán látok ilyet. Minden túl giccses, de ugyanakkor valahogy valami szép is van ebben.

  -A lányom szobája lenne az - tárja ki előttem az üres, halvány cseresznyeszínre festett szobát. Ahogy minden ebben a házban, ez a szoba is nagy.

  -Van valami elképzelése a lányána... - a telefonom sms-t jelző hangja szakít félbe - Elnézést.. - kérem a bocsánatot.

  -Semmi baj! - bemegy a szobába és megáll a közepénél - Annyit mondott a lányom, hogy ezt a színt mindenféleképpen hagyjuk. Nem akar átfestést. Választott ki néhány magazinból bútorokat, azokat megmutatom.
  -Jövök azonnal - dob egy mosolyt, és elsuhan mellettem. Kihasználva az alkalmat, megnézem az sms-t.

     "Ha majd végeztél írj egy üzenetet és érted megyek ;)"

Gyorsan vissza pötyögök egy oké-t, rezgőre állítom a telefont és ismét vissza kerül a táskámba a kütyü.

Maslowék házából csak délután háromkor kerülök ki. Holnap ismét vissza kell jönnöm, hogy a lányával beszéljem meg a szobájának berendezését.

Megint buszra ülök és vissza megyek az irodába.

16:52- kor fejezem be a munkámat, így írok Alexnek, aki annyit válaszol, hogy mindjárt itt is van.

Elköszönök mindenkitől, aki még dolgozik, majd kimegyek az utcára és várok Alexre, aki elég hamar meg is érkezik.

  -Szia, Al! - köszönök vidáman a fekete kocsijába bepattanva. Megpuszilom, amin szerintem meglepődik.

  -Szia - mosolyodik el, miután eltávolodom tőle és bekötöm magamat - Jó a kedved! - beindítja a kocsit.

  -Az! - vágom rá a biztonsági övvel bíbelődve - De ha nem tudom bekapcsolni ezt a sza...

Mire befejezném, Alex segít bekapcsolni az övet. Kinyögök egy köszi-t és elindulunk.

  -Előbb hozzám megyünk, át kellene öltöznöm - tudatom vele.

Azt hiszem Alex kezd türelmetlen lenni, amin csak nevetni tudok. Már negyedszerre próbálok fel ruhákat, és Alex már nagyon unja elmondani a véleményét.

  -Ari, nem lehetne, hogy kisétáljunk az ajtón és szépen elkocsikázzunk Mattékhez? Szeretnék már whisky-t inni - panaszkodik, mint egy kisgyerek.

Egyet sóhajtok, majd amiben éppen vagyok, elindulok az előszobába. Felhúzom a magassarkúmat, fogom a táskámat és a kulcsokat.

  -Akkor menjünk - mosolyodok el.

Alex feltápászkodik a kanapéról és kisétál mellettem. Bezárom az ajtót és el is indultunk.

Öt perc múlva ott voltunk Matték házánál. A feljárón három kocsi parkolt. Mivel mi már nem fértünk el oda, így a járdára álltunk.

Csendben megyünk be a házba. Egy kellemes lakás fogad, látszik, hogy nő is van a háznál. Matt jegyesével, Breanaval még nem találkoztam, mondjuk egyikőjük felségével sem.
Ahogy egyre bennebb megyünk, kacagásokat és beszélgetéseket kezdek hallani, ami a hátsó udvarról jön.
Egy üvegajtó van tárva nyitva. Alex előre megy.
  -Hol voltál Al? - kérdi egy ismeretlen hang.
  -Hoztam valakit - vigyorog.
Egy nagy mosollyal az arcomon lépek Alex mellé, aki a vállamra téve a kezét, magához húz.
  -Bemutatom Arielle Vandenberget... Arielle, ő itt Miles, Kelly, Katie és Breana - mutogat végig az embereken.
  -Örvendek! - motyogom. Zavarban szoktam lenni új emberek társaságában. Csak egy kis idő kell és feloldódom.

Ez pont így is volt, habár, csak egy óra múlva, de a számomra új emberekkel úgy beszélgettem és nevettem, mintha évek óta ismerném őket.
Matt, Nick és Jamie nagyban sütnek a grillnél. Miles, Alex és én a medencénél sütkérezünk a napágyakon és kacagunk. A két férfi közötti napágyon fekszem, és egyfolytában mondják a hülyeségeket, én meg csak röhögök.
  -Jó lenne valamit inni! - szólalok meg a könnyeimet törülgetve a sok nevetéstől.
  -Mit hozzak? - kászálódik fel Alex.
  -Amit te iszol, az jó lesz - mosolygok rá, azzal elindul be a házba.
  -Alex rengeteget mesélt rólad - vigyorog rám Miles.
  -Igen? És miket? - kacagok halkan.
  -Azt, hogy mennyire sajnálja, hogy annyi időn keresztül nem keresett fel.
  -Keresett... kétszer - pöffentek.
  -Van egy meglátásom... - mondja egy kis idő múlva.
  -Mivel kapcsolatban? - nézek Milesra.
  -Nem mivel, hanem kikkel.. veled és Alexszel kapcsolatban - egy fokkal halkabb lett a hangja.
  -És micsoda az? - kérdezem kíváncsian.
  -Szerintem Ale...
  -Parancsoljon! - játssza a pincért Alex egy nagy mosollyal.
  -Whisky, hát hogyne - kacagva veszem ki a kezéből a poharat.
Néhány perc múlva a sütő fiúk kijelentik, hogy mindjárt készen van az étel, így megyek segíteni a csajoknak megteríteni a bentről kihozott asztalt.
  -Valaki hozna tányért a húsnak? - kérdi Matt felénk fordulva.
Breana megragad egyet és oda viszi, majd megcsókolja Mattet. Nagyon aranyosak, mint ahogy Kelly és Nick, meg Katie és Jamie is.
Elvigyorodom, mikor belegondolok, hogy Alexnek, Milesnak és nekem nincs senkije. Mintha mi lennénk az úgymond gyertyatartók, de ami a legjobb, hogy nem éreztetik velünk azt, hogy azok volnánk.
Alex ma sokkal felszabadultabban viselkedik, és ennek örvendek.
  -Hé, jól érzed magad? - hallom a hátam mögül Alexet, aki mellém toppan.
  -Igen! Nagyon! Örvendek, hogy gondoltál rám és szóltál - mosolygok rá.
  -Neked ne szólnék? - nevet halkan és megölel. Nagyon jól esik, és szerintem neki is, mert erősen szorít magához. Mikor szétválunk, mélyen néz a szemembe és mosolyog. Kissé kezdem furán érezni magam, és kérdő fejjel nézek rá, mire elsétál be a házba.
Eszembe jut, hogy Miles akart valamit mondani, amikor még a napozóágyakon voltunk, ezért oda lépek hozzá.
  -Szóval..mi a meglátásod rólam és Alexről? - kérdezem.
  -Hogy? - megfog egy grillezett zöldségdarabkát és befalja.
  -Belekezdtél, de Alex közbeszólt...
Egy pillanatra abba hagyja a rágást és engem néz.
  -Ja igen! - kacag halkan - Szerintem Al...
  -Miles, mozdítsd meg a segged és gyere segíteni! - szól rá Nick.
Ez hihetetlen! Valaki nagyon nem akarja, hogy megtudjam, mit akar Miles elmondani. Mintha egy ócska filmben lennék. Eszméletlen...

Pár perc múlva mindenki asztalhoz ült. Lehuppantam egy székre, és reménykedtem, hogy Alex fog mellém ülni, de Miles és Kelly közé kerültem, mivel Alex valahol a házban volt, így addig leültek mellém. Alex csak kettővel arrébb kapott helyet. Egymás felé küldtük egy-egy szomorkás pillantást, hogy nem jött össze az 'üljünk egymás mellé' dolog. De mintha Miles észrevette volna.
  -Na jó, komolyan, mint két gyerek. Gyere ide Alex - azzal nevetve feláll mellőlem a tányérjával együtt és helyet cserélnek Alexszel. Mindenki vigyorgott, mi meg ketten örvendeztünk.
Ahogy leült mellém, és közben a könyöke hozzá ért az enyémhez, mintha az áram futott volna végig rajtam. De szerintem ezt csak beképzeltem, mert Alex meg se rezzent. Egy finom, ismerős illat csapta meg az orromat, amit mélyen szívtam be, végül neki kezdtem az evésnek.

Éjfélkor lett vége mindennek. Mi lányok elmosogattunk, míg természetesen a srácok a TV előtt lustálkodtak.
  -Öhm... Arielle? - fordul felém egy gyanús vigyorral Breana.
  -Igen?
  -A vacsora óta gondolok valamire... ha jártok Alexszel, előttünk nem kell titkolnotok, a barátaitok vagyunk! - mind rám mosolyognak.
Halkan felnevetek, mire kérdőn néznek.
  -Dehogy vagyunk együtt, Breana, ne viccelj - tovább folytatom az edények eltörülgetését.

Ezzel a téma le is volt zárva, amin meglepődtem. Szóval éjfél körül mind kicsődültünk a ház elé, és elköszöntünk egymástól.
A rengeteg pusziosztogatás után elindultam Alex kocsijához, aminek nekidőltem és úgy vártam rá.
Matt és Miles nagyban sugdolózott Alexnek, míg Nick és Jamie csak vigyorogtak. Miles megveregette a vállát, végül Alex elindult felém.
  -Miles kikkel megy? - kérdezem, miközben kinyitja az autót.
  -Azt mondta, hogy Jamiékkel - válaszol mosolyogva.
  -Vezetek! - mondom, és kiveszem a kulcsot a kezéből.
  -Áhh, rendben, belőled már úgy is kiment az ital - egyezik bele és elindul a kocsi másik feléhez.
Kész megtiszteltetés volt beindítani az autóját. Fogalmam sincs, hogy milyen márkájú, de nagyon jó a hangja.
  -Sokáig élvezkedsz még a motor hangján? - vigyorog büszkén.
  -Haha, eddig még nem volt szerencsém egy ilyen kocsihoz, szóval pofa be! - nevetek és elindulunk.
  -Miért nincs kocsid? - kíváncsiskodik egy kis idő elteltével.
  -Lenne pénzem rá... csak nem látom értelmét, hogy kocsira költsek, ha van busz is... habár kezd elegem lenni lassan a tömegközlekedésből - rápillantok. Eléggé elgondolkodó fejjel nézi az utat. Nincs berúgva, csak van benne egy kicsi, szóval ez nem valami részeg bambulás, hanem más...
  -Hazaviszlek, onnan taxival pedig hazamegyek, rendben? - kérdezem, mikor már a lakása közelében vagyunk.
  -Rendben - hangzik a válasz.

Kiszállunk a kocsiból, majd Alexszel bemegyek a házba és kissé fáradtan dőlök ki a kanapén.
  -Arielle? - szólít a konyhából. Felállok. Alex épp kávét készül főzni.
  -Ugye nem akarsz bekávézni éjjel? - nézek nagyot és kiveszem a kezéből a kávés tasakot.
  -Nem aludnál itt? - kérdi, mintha meg se hallott volna engem.
  -Hjajj, Alex, holnap munkába kell mennem, és...
  -De te vagy a főnök, nem? Mindegy, ha dolgozol, vagy nem - makacskodik a konyhapultnak dőlve és engem figyelve.
  -Igen, de holnap ki kell mennem egy családhoz... és már így is reggel hulla leszek.
  -Kérlek, Ari - közelebb lépik.
Jesszusom. Húzd el a csíkot Arielle, most!
  -Haza kell mennem, Crystal biztos keresett - hadarom el ezt a hülyeséget, azzal ott hagyom. Jól cselekedem? Vajon meg akart csóko... dehogy, miért tenné?