3. rész

2014. április 16.

Őszintén szólva, nagyon izgatott vagyok, hogy Alex mit fog szólni a műveimhez. Régebb is dicsérte, de azok nem voltak valami nagy dolgok.

  -Hé! - szólal meg valaki a hátammögül a csípőmre téve kezét.

Kissé összerázkódva fordulok meg.

  -Ó, szia Alex - mosolyogva és egy puszival üdvözlöm barátomat.

  -Itt a kabátod - nyújtja át a műbőrdzsekimet, amit elveszek. Leveszem magamról az ő kabátját és odaadom neki.

  -Mehetünk? - kérdezem egy mosollyal.

  -Naná! - bólint és elindulunk.

A központban lévő könyvtár előtt futottunk össze, mivel Alex arra járt.

Csak néhány percre volt a galléria, így hamar odaértünk.

  -Van egy festmény, amit... - elhallgatok - ... amit nagyon megszeretnék mutatni neked!

  -Akkor? Mire vársz? - kérdi mosolyogva.

Megragadom a karját és behúzom valameddig, majd a hátamögé állva letakarom tenyereimmel a szemeit.

Alex szó nélkül tűri. Közben szóban tudatom vele, hogy merre menjen. Mikor kijelentem, hogy állj, veszek egy nagy levegő és lassan leengedem magam mellé a kezeimet.

Alex mellé lépek és az arcát vizslatom, ami meglepődve néz magával szembe.

  -Ezt... ezt komolyan te rajzoltad? - néz rám kikerekedett szemekkel a róla készült rajzra mutatva.

Mosolyogva bólintok.

  -Olyan, mint az eredeti fotó, de ez még jobb is! - dicséri újból az alkotásomat nézve.

Egy fotósorozat képét szedtem le a netről, ami nagyon megtetszett és lerajzoltam.

  -Sokan kérdezték, hogy miért pont Alex Turnert rajzoltam le, mert csak ez az egy portré van, a többi egyéb... - mondom körbe nézve a galérián.

  -... és mit válaszolsz, mikor ezt kérdezik?

A szemem sarkából látom, hogy engem néz. Nem nézek rá.

  -Azt, hogy közel álltál hozzám... - lehajtom a fejemet és a fekete márvány padlót nézem mereven.

  -Csak álltam? - most egész testével felém fordul.

  -Évekig nem beszéltünk, mindketten változtunk ez idő alatt... És igen, álltál, de remélen ezt jelen időbe is mondhatom hamarosan - felnézek a barna szemeibe, melyek lelkiismeretesen és szomorkásan pislognak rám - Most is fontos vagy számomra, félre ne érts, csak na...

  -Értlek! - egy halvány mosolyra húzódik a szája.

  -Szia Arielle! - köszön a hátammögött Lauren, akit a galéria rendezése érdekében vettünk fel.

  -Szia Lau! - fordulok felé - Bemutatnám Alex Turnert - intek az említettre mosolyogva.

Bemutatkoznak egymásnak.

Néhány szóváltás után Lauren magunkra hagy és Alexet körbe vezetem. Megmutatom neki az összes művemet.

 -Nagyon tehetséges vagy! Rengeteget fejlődtél amióta utoljáta láttam a rajzaidat! - dicsér őszintén.

  -Köszi - válaszolok halkan.

  -Az emberek meg is vehetik ezeket?  

 -Igen... néha vesznek is. Csak tudod új vagyok e téren, még bele kell rázódnom, és biztos jobban fognak elkelni - mondom pozitívan hozzá állva a dologhoz.

  -Arielle! - szólít egy ismerős hang.

  -Szia Tom! - arcon puszilom a hely tulajdonosát, akitől olcsón bérelhetem ezt a galériát.

  -Hogy vagy? - néz végig rajtam mosolyogva.

  -Remekül! Te?

  -Én is, most, hogy látlak - kacsint egy féloldalas mosollyal, mire én szégyenlősen nevetek.

Tomnak bemutatom Alexet, aki eléggé negatívan fogadja Tom kézrántását... mintha nem lenne neki szimpatikus.

  -Arielle, megyünk? - kérdi Alex a kijárathoz indulva.

  -Igen, persze! - kiáltom utána. Elköszönök Tomtól és Laurentől is, majd Alex után sietek.

Csendben sétálunk egymás mellett, mikor már elegem lesz ebből és megszólalok.

  -Hová is megyünk?

  -Nem tudom, te hívtál, hogy mutasd meg a galériádat - motyogja rám se nézve.

Legszívesebben vissza szóltam volna valamit, de nem akartam veszekedni. Alex mintha meg is lepődött volna azon, hogy nem mondtam semmit.

  -Elmegyünk a kedvenc könyvesboltomba - jelentem ki.

Útközben megállunk a Starbucksnál és veszünk egy-egy kávét, amit Alex fizet ki, hiába erősködtem, hogy fizetem a magamét.

Míg oda nem érünk a bolthoz, Alex a koncertjeiről beszél.

  -Jó lenne, ha egyre eljönnél! - pillant rám mosolyogva - Egy itteni koncerttel folytatjuk a májusi turnét.

  -Rendben, ott leszek Crystallal! - bólintok.

Alex kinyitja előttem a bolt ajtaját, én meg egy köszönömmel besurranok.

  -Jó napot! - üdvözöljük mosolyogva az elárusítónőt, mire ő is visszaköszön kedvesen.

Alex az irodalom részleghez megy, míg én a regényekhez. 

Nagyon szeretek olvasni, és a regények a kedvenceim.

Egy kisebb keresgélés után megakad a szemem egy ismerős borítón és címen.
  -Alex... nézd! - közeledek az említett felé mosolyogva a könyvvel a kezemben. Feltartom azt és várom, hogy felismerje.
  -Úristen... Johannes Mario Simmel: Csak egy szó a szerelem - olvassa fel mosolyogva.
  -Emlékszel mennyire oda s vissza voltunk ettől a könyvtől?
  -Még szép! - kiveszi a kezemből a könyvet és folytonos mosolygással lapozza végig, majd az arcához tartja a kinyitott könyvet és beszívja az illatát. Behunyt szemekkel mosolyog.
  -Emlékszem, hogy a tizenhetedik szültésnapomra adtad. Láttam rajtad, hogy megtetszett és másnap elvittelek a könyvesboltba és megvettem neked - emlékszik vissza. Lassan kinyitja a szemét és összecsukja a könyvet.
  -Ott van a polcomon! - jelentem ki büszkén.
  -Nekem is! - vágja rá.
Egy óra után összesen három könyvvel távozunk a boltból. Alex egy értelmező szótárt vett, míg én két regényt.
  -Minek kell neked értelmező szótár? - kérdezem halkan nevetve.
 -Dalszöveg íráshoz - pillant rám mosolyogva majd a kezében lévő tasakra amiben a könyv van.
  -Oh, értem... - hirtelen megszólal a telefonom. Alex kezébe nyomom a könyveket, kihalászom a táskámból és felveszem a mobilomat.
  -Szia Jen, mi újság? - köszönök munkatársamnak.
  -Szia Ari... sajnálom, hogy ilyenkor hívlak, tudom, hogy mára végeztél, de az egyik ügyfél panaszkodik, hogy a konyhájában valamit rosszul rendeztünk el és eléggé ki van bukva - hadarja el.
  -Ne már - sóhajtok, Alex kérdőn néz ám - Nem tud várni holnapig?
  -Mrs. Hellerről van szó - mondja ki a nevet, amitől már minden érthetőbbé válik.
  -Ja, hogy róla... rendben, pár perc és ott vagyok... - bontom a vonalat és beledobom a táskámba a telefont.
  -Van valami baj? - ráncolja homlokát kissé Alex.
  -Olyasmi. Van egy ügyfelem, aki tisztán kijelenti, hogy szereti, ahogy berendezem a lakásokat és ezért rám bízza a sajátját, de ez a mostani hisztije már a harmadik lesz. Valamiért sehogy sem elégedett - mesélem el röviden.
  -Elmenjek veled?
  -Jajj ne, ne - nevetek - A magánéletet nem keverem a munkával. Volt már egy ilyen eset, hogy Crystal eljött velem, és veszekedés lett a vége, hogy hogy mertem bevinni egy idegent xy házába.
  -Értem... - kissé szomorkás a hangja.
  -Sajnálom, hogy ezzel most elrontottam az újra-együtt-mint-régen első napunkat - halkan felnevetek.
  -Semmi baj, megértem, hiszen én is kaphatok bármikor egy hívást, hogy be kell menni a stúdióba vagy akármi...
Egymásra mosolygunk, végül előre lépek és megpuszilom.
  -Majd még beszélünk - motyogom és elindulok.
  -Arielle! - kiált utánam - A könyvek! - tartja fel vigyorogva a barna tasakot.
  -Oh, köszi, lassan már fura, hogy mindent egymásnál hagyunk vagy felcserélünk - kacagva elveszem a tasakot, elköszönünk egymástól és sietve lépkedek az irodához.
Mikor hátranézek néhány méter után, Alex még mindig ott áll a sarkon és engem néz. Rámosolygok, és amint befordulok az utcán, már csak a tégla színű épület falát látom.