2. rész

2014. április 15.

Másnap Alex hívására keltem.

  -Szia, Arielle! - szólal bele a telefonba boldogan.

  -Sziaaa, Al - próbálok friss és üde hangot hallatni.

  -Felébresztettelek? Sajnálom...

  -Ahh, pedig azt hittem nem veszed észre! - nevetek felülve az ágyamban.

  -Azért hívtalak, mert gondoltuk a srácokkal, hogy csinálnánk egy kis összejövetelt... neked - érzem a hangján, hogy mosolyog.

  -Mmm, ez kedves tőletek! - fülig érő szájjal válaszolok.

  -Meghívhatod Crystal barátodat is, szívesen megismerném!

  -Rendben, szólok neki. Mikor mehetünk?

  -Este kilenc megfelel?

  -Tökéletes! Uhh, de mennem kell... - figyelmeztetem az éjjeliszekrényemen heverő órára nézve.

  -Akkor este, szia!

  -Szia! - sietve kinyomom és készülődni kezdek, hiszen kevés időm van. Háromnegyed óra múlva a munkahelyemen kell lennem.

Futok a fürdőbe elrendezni magam. A hajamat idő hiány miatt nem tudom rendesen elkészíteni, így csak felkontyolom azt és rohanok felöltözni.

A taxi fogás szerencsére könnyen megy, ez is ritka dolog ám.

A lakberendező szalonban nagy a nyüsgés, egészen délután ötig, amikor végre végzek. Furcsa módon keddenként van óriási forgalom.

  -Crystaaal, helló! - szólalok bele a telefonba, miután végre időt tudok szakítani arra, hogy szóljak neki a ma esti programunkról.

  -Csá, Ari, végeztél mára? - kérdi egy ásítás közben.

  -Igen... de mondom is a lényeget... ma felhívott Alex, hogy rendeznek nekem egy kisebb összejövetelt, és...

  -Ohh, milyen kedves tőlük - tuti biztos, hogy vigyorog.

  -... és meghívott téged is - fejezem be.

Semmi válasz.

  -Crystal? - kérdezem homlokráncolva.

  -I-itt vagyok... de ez most komoly? Mármint... az Arctic Monkeyssal fogok lenni ma este? - hüledezik visszafolytott örömmel.

  -Komoly! - válaszolok kacagva.

  -Hánykor, hol?

  -Kilenckor, gondolom Alexnél... de gyere hozzám nyolc harmincra és onnan elindulhatunk együtt hozzájuk.

  -Remek! Jesszusom! - nevetni kezd - Uh, mennem kell, az egyik ügyfél ideges fejjel közeledik felém.. este találkozunk, pusz-pusz! - azzal kinyomja.

Mielőtt haza indulok, bemegyek egy boltba, hogy bevásároljak, végül kissé fáradtan toppanok be a lakásba.

Hat óra után érek haza, és onnantól egészen Crystal érkezéséig azzal foglalkozom, hogy számomra megfelelő kinézetet hozzak össze.

Csengetnek.

  -Hali... hűha! - néz végig rajtam mosolyogva - Ez az a piros ruha, amit a minap vettünk együtt? - kérdi.

  -Igen! - egyet pördülök.

  -Nagyon jó! - dícsérget.

Crystalon egy krémszínű ruci van enyhén csipkézve. Én is megdícsérem őt, és a konyhába vesszük az irányt, ahol néhány perc beszélgetés után kézbevesszük táskáinkat és indulunk taxit fogni.

Közben megkérem Alexet, hogy küldje el a címét sms-ben, amit majd bediktálok a sofőrnek.

  -Van egy olyan érzésem, hogy nem józanul fogok hazajönni! - jelentem ki halkan, hogy a sofőr ne hallja.

  -Lenne okom az ivásra... két hete megeszi az idegeimet egy leendő feleség a hülye kis ötleteivel, amit szinte percenként változtat az esküvője miatt! - panaszkodik komoly arccal, mire harsány nevetésbe kezdek.

  -Nekem ma volt nehéz napom, szóval én ezért fogok inni! - jelentem ki mosolyogva.

Az autó lelassít. Megérkeztünk. Kifizetem az utat, végül nagy szívdobogások közepette kiszállunk a hátsóülésről.

  -Soha életemben nem hittem volna, hogy ez megtörténhet - mosolyodik el a házat nézve Crystal.

  -Én sem igazán - motyogom lekomolyodva.

  -Hé, Arielle, nyugi... csak a mostra gondolj, és örvendj, hogy ez történik - bíztat a kezét a vállamra téve.

Elmosolyodom.

Elindulunk a bejárat felé, ahol Crystal nyomja meg a csengőt.

  -Úristen! Megnyomtam Alex Turner házának a csengőjét - viccelődik  Crystal, mire nagy nevetésbe kezdünk. Kinyílik az ajtó. Alex bukkan fel fehér ingben és fekete farmerben. Haja hanyagul áll. Édesen mosolyog rám... illetve ránk.

  -Sziasztok! - szólal meg végül. Feltűnően méricskél - Nagyon szép vagy! - böki ki végül mosolyogva.

  -Nagyon köszönöm! - válaszolok kissé talán elpirulva - Bemutatom neked Crystal Reedet...

Alex udvariasan mutatkozik be, végül kezet ráznak.

  -Gyertek be - invitál be minket folytonos mosolygással.

Az előszobában levesszük a kabátainkat és a cipőinket, végül táskástól sétálunk be a nappaliba. Közben én mindent jól megnézek. Nagyon kellemes az összhang. Sok helyen képek vannak kirakva, ami még jobban tetszik a lakásban.

Őszintén szólva egy rendetlen házra számítottam, de emelett egy modern és rendezett hely fogad.

  -Kértek valamit inni? - kérdi Alex.

  -A többiek hol vannak? - úgy csinálok, mintha észre sem vettem volna kérdését.

  -A konyhában csinálnak valamit - neveti el magát ezzel azt sugallva, hogy az a valami nem megy nekik.

  -Hé, srácok! - kiáltok.

Elsőnek Matt jelenik meg fülig érő szájjal.

  -Matthew! - nevetve ölelem meg.

  -Arielly - szólít egykori becenevemen.

  -Arielly? - kérdi fura fejet vágva Chrystal.

  -Matt találta ki még a suliban, és csak ő szólít így - magyarázom barátnőmnek.

Nicken kívül a többiek mind osztálytársaim voltak.

Közben megjelenik Jamie és Nick is, akiket ugyancsak egy-egy nagy öleléssel és mosollyal köszöntök.

Crystalra is sor kerül, így már mindenki ismer mindenkit.

Az este nagyon jól telt, amiből lassan éjjel lett. Rengeteget beszéltünk és még többet nevettünk. Annyira jó volt velük... pont, mint régen.

  -Mer... merre van a mosdó? - szólal meg kissé ittasan Crystal.

  -Megmutatom - ajánlja fel a józan Matt. Nem ivott, mert ő viszi haza Nicket meg Jamiet. Mondjuk ők sem ittak nagyon.

  -Körbevezethetlek? - kérdi tőlem felállva Alex egy pohár borral a kezében.

  -Hát hogyne! - vágom rá, és az elindult Alexet követem.

  -Nem ilyennek képzeltem el a lakásodat - jegyzem meg mögötte battyogva.

  -Változnak az emberek - mondja mosolyogva és hátra pillant rám.

Egy szobába nyit be, ahol felkapcsolja a villanyt.

  -Gyere - hív bennebb. Egy nagy tábla előtt áll meg, amire rengeteg kép van feltűzve - Második sor hatmadik kép.

A megadott irányba nézek.

  -Az a reptéren... - nem fejeztem be a mondatomat csak a képet nézem, amiből nekem is van egy otthon. Az utazásuk napján készült, amit egy nő készített rólunk.

  -Nekem még a kettőnkről készült is megvan - tudatom vele. Mosolyogva gondolok vissza arra, amit Matt mondott a képről.

  -Emlékszel, Matt azt mondta arra a képre, hogy úgy nézünk egymásra, mint két szerelmes - szólal meg halkan nevetve. Mintha kitalálta volna a gondolatomat. Bólintok.

  -Nem úgy terveztem, hogy kilenc évig nem tartjuk a kapcsolatot, tényleg nem... - fordul felém megbánó arcot vágva.

  -Alex, ezt már tisztáztuk...

  -Tudom, hogy nem lehet bepótólni azokat az éveket, de szeretném erősebbé tenni a barátságunkat! - jelenti ki magabiztosan.

  -Rendben - elmosolyodom, hiszen nekem is tetszik az ötlet.

Még néhany percig csámcsogunk a régi képeken, végül vissza sétálunk a többiekhez.

  -Mit csináltatok ennyi ideig? - kérdi nevetve Jamie.

  -Nosztalgiáztunk - Alex magához húz. Még nem ültünk le a többiek mellé.

Lehet, hogy spicces vagyok, de az azért feltűnik, hogy Alex keze a csípőmről egyenest közel a fenekemhez csúszik le. Ami még furább, hogy nem zavart.

  -Mi mennénk haza - szólal  meg Nick.

  -Már is? - kérdi Alex.

  -Aham - bólint Matt.

Összeszedik a holmijaikat, elmotyogjuk, hogy milyen jó volt egymást újra együtt látni meg minden. Aztán a végén Crystal kitalálja, hogy hazavitetné magát a srácokkal, így Alexszel maradunk csak a házban.

  -Már éjjel három óra - mondom a telefonomra nézve.

  -Mit számít? - nevet két poharat megtöltve borral. Az egyiket átnyújtja nekem -Koccintsunk erre a remek napra!

Összeütköznek a poharaink, és behúzzuk annak tartalmát.

  -Lehet, hogy én is kellett volna mennem a többiekkel, kezdek fáradt lenni... holnap dolgozni kell! - felállok a táskámmal együtt - Már látom előre, hogy holnap egy két lábon járó hulla leszek! - mondom. Mindketten nevetünk.

  -Hívjak taxit? - kérdi a telefonját elvéve az asztalról.

  -Légyszíves - elvigyorodom.

Kimegyek az előszobába, ahol felhúzom a magassarkúimat és magamra veszem a fekete bőrdzsekimet.

  -Kimegyünk a lépcsőre, amíg megérkezik a taxid? - jön mögém a telefonját eltéve. Bólintok.

Kinyitja az ajtót, én meg kilépek rajta és leülök a lépcsőre. Alex szorosan mellettem köt ki.

  -Kérsz? - tartja felém cigis dobozát egy félmosollyal.

  -Kérek egyet! - azzal kihúzok egy szálat. Míg Alex meggyújtja a cigit, egymás szemét nézzük. Végül én fordulok el.

  -Játszol valamilyen hangszeren? - kérdi kíváncsian.

  -Van egy gitárom, de csak néha veszem kézbe... tudok pár akkordot, azzal annyi - tudatom vele két slukk között.

 -S még mindig olyan türelmetlenül viselkedsz a gitár közelében, mint akkoriban, amikor tanítottalak gitározni? - nevetve néz rám.

  -Nem! - vágom rá, habár lehet, hogy nem igaz - Változtam e téren - ez már magabiztosabb volt.

  -Szerintem meg nem - kiölti rám a nyelvét.

  -De!

  -Derítsük ki ezt egy versennyel, vagy mivel... valamikor tartok neked másfél óra gitárórát... ha nem bírod ki türelmesen, akkor készítened kell nekem egy vacsorát nálad! - mondja önelégülten.

  -Hm... rendben - összeszűkült szemekkel nézem.

  -Írd le ezt a telefonodba, hogy nehogy véletlenül elfelejtsük holnapra!

Teljesítem kérését.

  -Ha pedig kibírom türelmesen azt a másfél órát, akkor modellt állsz nekem!

  -Le akarsz rajzolni már megint? - forgatja szemeit. Nem szereti.

  -Utoljára a gimiben álltál modellt, és azt is csak úgy, hogy egy hétig én csináltam a háziaidat - emlékeztetem kacagva. Elmosolyodik.

  -De most minek?

  - Mert van egy galériám! Komolyan foglalkozom a festéssel meg a rajzolással - tudatom vele. Nagyot néz.

Az utcán felbukkan egy autó és megáll a ház előtt.

  -A taxid... - motyogja halkan úgy, mintha legszívesebben elküldené az illetőt.

Felállunk.

  -Örvendek, hogy összehoztad ezt az éjszakát! - mondom őszintén vele szemben.

 -Én meg örvendek, hogy itt voltál - mosolyogva a fülem mögé simítja hajamat, majd igen közel az ajkaimhoz ad két puszit az arcomra és megölel.

Elindulok az autó felé. Kinyitom a kocsi ajtaját és vissza szólok Alexhez.

  -Holnap készülj fel, mert elviszlek a galériámba! - jelentem ki mosolyogva.

  -Alig várom - nevetve integet.

A taxiban majd' elalszom, de szerencsére kibírom hazáig.

Lassan de biztosan lépdelek fel a lépcsőkön.

Amikor belenyúlok a kabátom zsebébe, egy gyújtót tapogatok ki. A másik zsebében egy papír van, meg egy fogpiszkáló.

Szerencse, hogy a kulcsaimat a táskámban tartom.

A lakásba érve levetkőzöm és átöltözöm, végül írok egy üzenetet Alexnek, hogy a kabátjában jöttem el, mire kacagós smiley-t küld, meg még jó éjszakát kíván.