2014. április 16.
Őszintén szólva, nagyon izgatott vagyok, hogy Alex mit fog szólni a műveimhez. Régebb is dicsérte, de azok nem voltak valami nagy dolgok.
-Hé! - szólal meg valaki a hátammögül a csípőmre téve kezét.
Kissé összerázkódva fordulok meg.
-Ó, szia Alex - mosolyogva és egy puszival üdvözlöm barátomat.
-Itt a kabátod - nyújtja át a műbőrdzsekimet, amit elveszek. Leveszem magamról az ő kabátját és odaadom neki.
-Mehetünk? - kérdezem egy mosollyal.
-Naná! - bólint és elindulunk.
A központban lévő könyvtár előtt futottunk össze, mivel Alex arra járt.
Csak néhány percre volt a galléria, így hamar odaértünk.
-Van egy festmény, amit... - elhallgatok - ... amit nagyon megszeretnék mutatni neked!
-Akkor? Mire vársz? - kérdi mosolyogva.
Megragadom a karját és behúzom valameddig, majd a hátamögé állva letakarom tenyereimmel a szemeit.
Alex szó nélkül tűri. Közben szóban tudatom vele, hogy merre menjen. Mikor kijelentem, hogy állj, veszek egy nagy levegő és lassan leengedem magam mellé a kezeimet.
Alex mellé lépek és az arcát vizslatom, ami meglepődve néz magával szembe.
-Ezt... ezt komolyan te rajzoltad? - néz rám kikerekedett szemekkel a róla készült rajzra mutatva.
Mosolyogva bólintok.
-Olyan, mint az eredeti fotó, de ez még jobb is! - dicséri újból az alkotásomat nézve.
Egy fotósorozat képét szedtem le a netről, ami nagyon megtetszett és lerajzoltam.
-Sokan kérdezték, hogy miért pont Alex Turnert rajzoltam le, mert csak ez az egy portré van, a többi egyéb... - mondom körbe nézve a galérián.
-... és mit válaszolsz, mikor ezt kérdezik?
A szemem sarkából látom, hogy engem néz. Nem nézek rá.
-Azt, hogy közel álltál hozzám... - lehajtom a fejemet és a fekete márvány padlót nézem mereven.
-Csak álltam? - most egész testével felém fordul.
-Évekig nem beszéltünk, mindketten változtunk ez idő alatt... És igen, álltál, de remélen ezt jelen időbe is mondhatom hamarosan - felnézek a barna szemeibe, melyek lelkiismeretesen és szomorkásan pislognak rám - Most is fontos vagy számomra, félre ne érts, csak na...
-Értlek! - egy halvány mosolyra húzódik a szája.
-Szia Arielle! - köszön a hátammögött Lauren, akit a galéria rendezése érdekében vettünk fel.
-Szia Lau! - fordulok felé - Bemutatnám Alex Turnert - intek az említettre mosolyogva.
Bemutatkoznak egymásnak.
Néhány szóváltás után Lauren magunkra hagy és Alexet körbe vezetem. Megmutatom neki az összes művemet.
-Nagyon tehetséges vagy! Rengeteget fejlődtél amióta utoljáta láttam a rajzaidat! - dicsér őszintén.
-Köszi - válaszolok halkan.
-Az emberek meg is vehetik ezeket?
-Igen... néha vesznek is. Csak tudod új vagyok e téren, még bele kell rázódnom, és biztos jobban fognak elkelni - mondom pozitívan hozzá állva a dologhoz.
-Arielle! - szólít egy ismerős hang.
-Szia Tom! - arcon puszilom a hely tulajdonosát, akitől olcsón bérelhetem ezt a galériát.
-Hogy vagy? - néz végig rajtam mosolyogva.
-Remekül! Te?
-Én is, most, hogy látlak - kacsint egy féloldalas mosollyal, mire én szégyenlősen nevetek.
Tomnak bemutatom Alexet, aki eléggé negatívan fogadja Tom kézrántását... mintha nem lenne neki szimpatikus.
-Arielle, megyünk? - kérdi Alex a kijárathoz indulva.
-Igen, persze! - kiáltom utána. Elköszönök Tomtól és Laurentől is, majd Alex után sietek.
Csendben sétálunk egymás mellett, mikor már elegem lesz ebből és megszólalok.
-Hová is megyünk?
-Nem tudom, te hívtál, hogy mutasd meg a galériádat - motyogja rám se nézve.
Legszívesebben vissza szóltam volna valamit, de nem akartam veszekedni. Alex mintha meg is lepődött volna azon, hogy nem mondtam semmit.
-Elmegyünk a kedvenc könyvesboltomba - jelentem ki.
Útközben megállunk a Starbucksnál és veszünk egy-egy kávét, amit Alex fizet ki, hiába erősködtem, hogy fizetem a magamét.
Míg oda nem érünk a bolthoz, Alex a koncertjeiről beszél.
-Jó lenne, ha egyre eljönnél! - pillant rám mosolyogva - Egy itteni koncerttel folytatjuk a májusi turnét.
-Rendben, ott leszek Crystallal! - bólintok.
Alex kinyitja előttem a bolt ajtaját, én meg egy köszönömmel besurranok.
-Jó napot! - üdvözöljük mosolyogva az elárusítónőt, mire ő is visszaköszön kedvesen.
Alex az irodalom részleghez megy, míg én a regényekhez.
Nagyon szeretek olvasni, és a regények a kedvenceim.
Egy kisebb keresgélés után megakad a szemem egy ismerős borítón és címen.
-Alex... nézd! - közeledek az említett felé mosolyogva a könyvvel a kezemben. Feltartom azt és várom, hogy felismerje.
-Úristen... Johannes Mario Simmel: Csak egy szó a szerelem - olvassa fel mosolyogva.
-Emlékszel mennyire oda s vissza voltunk ettől a könyvtől?
-Még szép! - kiveszi a kezemből a könyvet és folytonos mosolygással lapozza végig, majd az arcához tartja a kinyitott könyvet és beszívja az illatát. Behunyt szemekkel mosolyog.
-Emlékszem, hogy a tizenhetedik szültésnapomra adtad. Láttam rajtad, hogy megtetszett és másnap elvittelek a könyvesboltba és megvettem neked - emlékszik vissza. Lassan kinyitja a szemét és összecsukja a könyvet.
-Ott van a polcomon! - jelentem ki büszkén.
-Nekem is! - vágja rá.
Egy óra után összesen három könyvvel távozunk a boltból. Alex egy értelmező szótárt vett, míg én két regényt.
-Minek kell neked értelmező szótár? - kérdezem halkan nevetve.
-Dalszöveg íráshoz - pillant rám mosolyogva majd a kezében lévő tasakra amiben a könyv van.
-Oh, értem... - hirtelen megszólal a telefonom. Alex kezébe nyomom a könyveket, kihalászom a táskámból és felveszem a mobilomat.
-Szia Jen, mi újság? - köszönök munkatársamnak.
-Szia Ari... sajnálom, hogy ilyenkor hívlak, tudom, hogy mára végeztél, de az egyik ügyfél panaszkodik, hogy a konyhájában valamit rosszul rendeztünk el és eléggé ki van bukva - hadarja el.
-Ne már - sóhajtok, Alex kérdőn néz ám - Nem tud várni holnapig?
-Mrs. Hellerről van szó - mondja ki a nevet, amitől már minden érthetőbbé válik.
-Ja, hogy róla... rendben, pár perc és ott vagyok... - bontom a vonalat és beledobom a táskámba a telefont.
-Van valami baj? - ráncolja homlokát kissé Alex.
-Olyasmi. Van egy ügyfelem, aki tisztán kijelenti, hogy szereti, ahogy berendezem a lakásokat és ezért rám bízza a sajátját, de ez a mostani hisztije már a harmadik lesz. Valamiért sehogy sem elégedett - mesélem el röviden.
-Elmenjek veled?
-Jajj ne, ne - nevetek - A magánéletet nem keverem a munkával. Volt már egy ilyen eset, hogy Crystal eljött velem, és veszekedés lett a vége, hogy hogy mertem bevinni egy idegent xy házába.
-Értem... - kissé szomorkás a hangja.
-Sajnálom, hogy ezzel most elrontottam az újra-együtt-mint-régen első napunkat - halkan felnevetek.
-Semmi baj, megértem, hiszen én is kaphatok bármikor egy hívást, hogy be kell menni a stúdióba vagy akármi...
Egymásra mosolygunk, végül előre lépek és megpuszilom.
-Majd még beszélünk - motyogom és elindulok.
-Arielle! - kiált utánam - A könyvek! - tartja fel vigyorogva a barna tasakot.
-Oh, köszi, lassan már fura, hogy mindent egymásnál hagyunk vagy felcserélünk - kacagva elveszem a tasakot, elköszönünk egymástól és sietve lépkedek az irodához.
Mikor hátranézek néhány méter után, Alex még mindig ott áll a sarkon és engem néz. Rámosolygok, és amint befordulok az utcán, már csak a tégla színű épület falát látom.
-Alex... nézd! - közeledek az említett felé mosolyogva a könyvvel a kezemben. Feltartom azt és várom, hogy felismerje.
-Úristen... Johannes Mario Simmel: Csak egy szó a szerelem - olvassa fel mosolyogva.
-Emlékszel mennyire oda s vissza voltunk ettől a könyvtől?
-Még szép! - kiveszi a kezemből a könyvet és folytonos mosolygással lapozza végig, majd az arcához tartja a kinyitott könyvet és beszívja az illatát. Behunyt szemekkel mosolyog.
-Emlékszem, hogy a tizenhetedik szültésnapomra adtad. Láttam rajtad, hogy megtetszett és másnap elvittelek a könyvesboltba és megvettem neked - emlékszik vissza. Lassan kinyitja a szemét és összecsukja a könyvet.
-Ott van a polcomon! - jelentem ki büszkén.
-Nekem is! - vágja rá.
Egy óra után összesen három könyvvel távozunk a boltból. Alex egy értelmező szótárt vett, míg én két regényt.
-Minek kell neked értelmező szótár? - kérdezem halkan nevetve.
-Dalszöveg íráshoz - pillant rám mosolyogva majd a kezében lévő tasakra amiben a könyv van.
-Oh, értem... - hirtelen megszólal a telefonom. Alex kezébe nyomom a könyveket, kihalászom a táskámból és felveszem a mobilomat.
-Szia Jen, mi újság? - köszönök munkatársamnak.
-Szia Ari... sajnálom, hogy ilyenkor hívlak, tudom, hogy mára végeztél, de az egyik ügyfél panaszkodik, hogy a konyhájában valamit rosszul rendeztünk el és eléggé ki van bukva - hadarja el.
-Ne már - sóhajtok, Alex kérdőn néz ám - Nem tud várni holnapig?
-Mrs. Hellerről van szó - mondja ki a nevet, amitől már minden érthetőbbé válik.
-Ja, hogy róla... rendben, pár perc és ott vagyok... - bontom a vonalat és beledobom a táskámba a telefont.
-Van valami baj? - ráncolja homlokát kissé Alex.
-Olyasmi. Van egy ügyfelem, aki tisztán kijelenti, hogy szereti, ahogy berendezem a lakásokat és ezért rám bízza a sajátját, de ez a mostani hisztije már a harmadik lesz. Valamiért sehogy sem elégedett - mesélem el röviden.
-Elmenjek veled?
-Jajj ne, ne - nevetek - A magánéletet nem keverem a munkával. Volt már egy ilyen eset, hogy Crystal eljött velem, és veszekedés lett a vége, hogy hogy mertem bevinni egy idegent xy házába.
-Értem... - kissé szomorkás a hangja.
-Sajnálom, hogy ezzel most elrontottam az újra-együtt-mint-régen első napunkat - halkan felnevetek.
-Semmi baj, megértem, hiszen én is kaphatok bármikor egy hívást, hogy be kell menni a stúdióba vagy akármi...
Egymásra mosolygunk, végül előre lépek és megpuszilom.
-Majd még beszélünk - motyogom és elindulok.
-Arielle! - kiált utánam - A könyvek! - tartja fel vigyorogva a barna tasakot.
-Oh, köszi, lassan már fura, hogy mindent egymásnál hagyunk vagy felcserélünk - kacagva elveszem a tasakot, elköszönünk egymástól és sietve lépkedek az irodához.
Mikor hátranézek néhány méter után, Alex még mindig ott áll a sarkon és engem néz. Rámosolygok, és amint befordulok az utcán, már csak a tégla színű épület falát látom.
Nagyon tetszik a történeted, gyorsan hozd a következő részt is! :)
VálaszTörlésxxNetty
Uhh, ennek örvendek! ^.^ Hamarosan jön is :)
TörlésNagyon várom mi fog ebből kisülni *.*
VálaszTörlésI can't wait :D
Puszi
Ani
Hihih :D ^.^
Törlés